előtte-utána

Mire képes a kitartás és a gyakorlás?

20:19:00

 Nem is tudom, hogy pontosan hol kezdjek bele ebbe a bejegyzésbe, hiszen csak egy hirtelen ötlettől vezérelve vágtam bele. A kezdő löketet igazság szerint azok a kommentek adták, amelyek valahogy így szóltak: "Bárcsak lennén én is olyan ügyes, hogy meg tudjam csinálni ezt a manikűrt."

  

Nem szeretnék általános bölcsességeket és idézeteket írogatni nektek, hiszen nem vagyok jó ebben a légy pozitív, mert álmodni dologban, ebben nem tudok segíteni. Azt hiszem, hogy most a legjobb lesz ha leírom, hogy hogyan kezdődött nálam ez az egész kreatívkodás a körmeimre. 

Körülbelül 8. osztályos lehettem, amikor először kisebb vonalakat, pöttyöket kezdtem el a körmeimre festegetni, mert szívesen foglalatoskodtam hasonlóval. Nem volt egyáltalán szép, de a tenni akarás és az elhivatottság megvolt bennem. Tulajdonképpen én azt akkor szépnek láttam, és úgy gondoltam, hogy ügyes vagyok. Ha visszaemlékezek ezekre a csúnyácska manikűrökre, az mindig jó kedvre derít. Aztán jött egy nagyjából 3 éves időszak, amikor feladtam. Mindig gyorsan lepattogott az alkotásom, emiatt a türelmem is alábbhagyott és a műkörmökbe menekültem. A gimi első éveiben tehát zselés körmökkel tengődtem, amiknek azért vetettem véget, mert hamar meguntam őket. Körülbelül ezzel egy időben kezdtem rátalálni körmös blogokra, amik ismét erős és inspirációt nyújtottak. Kezdtem felfedezni  olyan "különleges" és addig számomra ismeretlen termékeket, mint például az alap és fedőlakkok. Ez volt annak a kezdete, amit ma láttok. 

 

Szépen lassan elkezdtem beszerezni különböző körömlakk színeket, amelyek hiányoztak a készletemből, és nekiláttam egyszerűbb mintáknak. A bal oldalon levő képen a pöttyös körmöt 3 éve készítettem nyáron, ami hát ... nem kevés kivetnivalót hagy maga után, viszont a mai napig megtalálható a blogon. Hogy miért? Azért, mert büszke vagyok arra, hogy innen indultam, és hogy ennyi idő alatt mennyit fejlődtem. Jól látszik, hogy a körmeim formájára egyáltalán nem figyeltem oda. Ez a jobb oldali képen már picit tudatosabbá vált, ami a pöttyöst követő fél év elteltével készült. A két manikűr között természetesen rengeteg alkotás volt, mialatt igyekeztem minél rutinosabb, precízebb és pontosabb lenni. Az egészben, ez a legfontosabb. Mindig a maximumra kell törekedni, nem másokhoz képest, magatokhoz képest, de ösztönözzön titeket a fejlődni akarás, és mások precizitása, ügyessége.

 

A bal oldali manikűr pontosan egy éve készült. Láthatjátok, hogy az omre technikám közel sem volt tökéletes, és nem ez volt az első próbálkozásom. Most vessetek egy pillantást a mellette levőre. A kettő között nem egészen 1 év telt el. Nem szeretnék álszent és szerény lenni: szerintem nagy változás történt ez alatt az idő alatt. Láthatjátok, hogy sikerült 1 év alatt egy abszolút vállalható átmenetkészítést megtanulnom, teljesen magam. Sok sok próbálkozásomba, türelmembe és bosszankodásomba telt, de úgy gondolom megérte.


Végül erről a képről írnék néhány gondolatébresztőt azok számára, akiknek az merül fel a fejében, hogy ő valaminek az elkészítéséhez nem elég ügyes. A két kép között szintén 1 év telt el, ráadásul ebben az esetben még a téma is teljesen ugyanaz volt. A körömforma szerintem az egyik, ami mindenkinek feltűnik. Ez rengeteget számít. Legyetek kezdők vagy haladók, az egységes formára és hosszúságra reszelt körmökön minden sokkal jobban mutat. Fektessetek energiát a körmeitek ápolásába és rendbetételébe. Ez egyáltalán nem az ügyességen múlik, csak a precizitáson, csak ahogy az is, hogy szépen kimanikűrözitek a körmötöket, eltávolítjátok a felesleges körömágybőrt, illetve az is, hogy eltávolítjátok a bőrön maradt körömlakkot. Ahogy telnek múlnak a hónapok érdemes mindig megörökíteni az aktuális manikűrötöket, mert ahogy azt nálam is látjátok, így lehet a leginkább észrevenni a fejlődést. 

 

Nagy változást hozhat az is, amikor a sok gyakorlás közepette igazán kiismeritek a körömlakkjaitokat. Felismeritek, hogy melyik melyikkel néz ki jól a leginkább, melyikkel jó mintát festeni, melyiknek van jó fedése, stb. A színek jó kombinációja is nagyon sokat számít.

 

És hogy hogyan tudok apróságokat megfesteni? Nem vagyok varázsló, nincsenek földöntúli képességeim ( sajnos ). Az évek folyamán egyszerűen a sok gyakorlásnak köszönhetően finomodnak a kézmozdulatok, megszűnik a kézremegés, biztosabbá, és ügyesebbé válik a kéz. Sokat javul a kevésbé ügyes kéz mozgása is ezáltal. Nem mondom, hogy egy aprólékosabb munkához nincs szükség türelemre és némi időre, mert akkor hazudnék, de ne az legyen az első gondolatotok, hogy ez túl bonyolult, úgysem tudjátok elkészíteni.

Az igazat megvallva lehet, hogy kicsit kesze-kusza és értelmetlen lett ez a bejegyzés, de ez most kikívánkozott belőlem. Remélem, hogy akinek vannak komolyabb szándékai a körömfestéssel azokhoz eljutottak a szavaim, és meg tudtam adni a kezdő löketet, ha mással nem, a képeimmel. 

Kommentben várom a ti történeteiteket a lakkozással, kitartással, gyakorlással kapcsolatban. Ugye mennyit számítanak ezek?

You Might Also Like

10 megjegyzés

  1. A számból vetted ki a szavakat, komolyan mondom, teljesen egyetértek! Nekem az a vesszőparipám, amikor a körömágybőrre kent lakk nincs letakarítva, attól kiakadok. Oké, én már rengeteg gyakorlás után ritkán kenem mellé, de ha megesik akkor is letakarítom egy ferde fejű szemöldökecsettel. Ha valakinek nem megy ilyen biztosan a festés akkor is pár perc körbetakarítani és mégse néz ki úgy, mintha lehányták volna az egészet. Aztán ott van a cafatokra szakadozott bőr a köröm körül, a letapadt cuticula, az 5 féle körforma egy kézen belül ésatöbbi, tényleg kiakaszt. :D
    Nekem ez a szerelem kb. 2-3 éve kezdődött. Először csak pirossal és feketével lakkoztam, aztán bővült a készletem, majd a heti egy lakkozás már kevésnek bizonyult, mert nagyon hamar ráuntam, ezért 2-3 naponta átfestettem. Én is az egyszerű mintákkal kezdtem és haladtam a bonyolultabbak felé szépen fokozatosan. Aztán megnyílt a Nailland és onnantól kezdve eszemet vesztettem, elkezdtem gyűjteni a PP lakkokat és óriási szerelem kerekedett ki az egészből. Ezek és az ehhez hasonló indie lakkok egy teljesen új világot tártak elém és soha többet nem kellett másfajta lakk abban a pillanatban. :D Aztán annyira fokozódott ez az egész, hogy jelentkeztem egy műkörmös tanfolyamra, amit végigcsináltam, azután pedig sikeres OKJ-vizsgát tettem és bizonyítványt szereztem belőle. A jövőbeli terveim közt szerepel, hogy folyamatosan fejlesztem magam és elhelyezkedek ebben a szakmában. Persze egy manikűrt és lakkozást nem lehet összehasonlítani egy körömépítéssel, de nekem ez is az életem szerves része, ezért is vettem hozzá.
    Amúgy még mindig felzabál az irigység a kis csutka körmeimmel, mert gyönyörűek a tieid, de kitartó-türelmes leszek és visszanövesztem a hosszú karmaimat! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha egyetértünk :) Engem is nagyon sokan bátorítanak a műkörmös tanfolyam elvégzésére, de engem az a része egyáltalán nem vonz. Nem lennék képes másoknak körmöket csinálni, mert ha végzek a sajátommal, akkor úgy érzem mindig, hogy kikreatívkodtam magam egy időre.
      A körmeid pedig megnőnek majd hamar :)

      Törlés
  2. Nagyon szépek a körmeid, a formája, a manikűrjeid is mindig tetszenek. Én évtizedek óta festem a körmöm, a 90-es években nem volt ennyire divat a körömdíszítés, a műkörmökről pedig nem is hallottunk. Én úgy gondolom, egy ápolt nő megjelenéséhez az ápolt körmök is hozzátartoznak, akár festve, akár festetlenül. A műkörmöket nem kedvelem én. Pedig anno én is akartam műkörmös tanfolyamra menni, de valamiért elmaradt. Maga a körömdíszítés érdekel csak, sokan biztatnak, hogy miért nem foglalkozom ezzel. Talán majd egyszer :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Most már én sem tudnám elképzelni, hogy műkörmöm legyen, de amikor volt, akkor szerettem. :) Az előbbi kommentemnél pedig én is írtam, hogy sokan buzdítanak rá, hogy végezzek el egy tanfolyamot, de ez a része egyáltalán nem vonz. Szóval ebben hasonlítunk :)

      Törlés
  3. Nagyon tetszett ez a bejegyzés, mert kitartásra ösztökéled vele az embereket :) Én is tipikusan az a lány voltam/vagyok, aki mindig fogja a fejét, hogy milyen szörnyen pingál körmöt, aztán néha sikerül egész tűrhetőt alkotnom. A gyakorlás nekem is sokat segített, bár olyan szépeket nem tudok még csinálni, mint te. De azért próbálkozom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Való igaz, a kitartás csodákat tud művelni az emberrel. :) Te mióta lakkozod a körmeidet? :)

      Törlés
  4. Nagyon egyetértek a poszt minden egyes sorával, és pont a napokban elmélkedtem hasonló dolgokon. A Krémmániára szoktam feltölteni a manikűrjeimet, és kb két éve (talán kicsivel több), amióta ezt teszem. A párom a legfőbb kritikusom, ő az, aki a fotókat készíti egy-egy alkotásról, és mindig könyörtelenül felhívta a figyelmem, főleg eleinte az apróbb technikai hibákra, körömágybőr cafatkákra, letisztítatlan festékpöttyre. Közölte, hogy nem hajlandó megmanipulálni a fotókat, ezzel ösztönzött arra, hogy maximalista legyek ezen a téren.
    Előfordulhat, hogy egy manikűr minta tekintetében nem tökéletes, a külső szemlélő szívét mégis meglágyítja, ha összeillő színtársítást, tökéletesen ápolt, formázott körömágybőrt, körmöket lát.
    Talán nem gondolnánk elsőre, de a fiúknak élesebb szemük van az apró részletekhez, és jó, ha tudjuk, nem hunynak szemet az összegányolt, cafatos körömágybőr felett. Szerintem a berzenkedésük, amivel a manikűrözés/körömdíszítés létjogosultságát időnként kétségbe vonják, az nagyrészt az összkép igénytelenségének vagy diszharmóniájának köszönhető.
    Nagyon tetszik, ahogyan a saját személyes fejlődésedet képekben megörökítetted, mondjuk megnéztem volna azért a legeslegelső ecsetvonásokat is! :D :D
    A sajátomra visszagondolva, még a középiskolás időkből-hát, tudnék vigyorogni bőszen! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad a véleményedet :) Az kétségtelen, hogy a férfi szem nagyon allergiás az ápolatlan női kezekre, ami szerintem nem is baj, mert szerintem is undorító ha valakinek bőrcafatkás, rágott, félig körömlakkos körmei vannak. A párod pedig még ösztönzött is ahogy látom ( olvasom ) :D
      A legelső manikűrjeimről sajnos nincsenek képeim, abban az időben még nem fotózgattam őket :(

      Törlés
  5. Még emlékszek arra a menta-rózsaszín pöttyös manidra. :D Amúgy teljesen egyet értünk, gyakorlás teszi a mestert.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát valami borzalmas :D De utólag már csak jókat mosolygok rajta. Meg kell ezt is mutatni, hiszen így látszik igazán a változás :)

      Törlés